Teremtés

Tegnap „tízmilliószoros nap volt” …jelentsen is ez bármit :-)

Hajnalban keltem, dolgozni indultam. Hazafelé
Kicsit késésben voltam már, mikor igyekeztem a lift felé. Átsuhant az agyamon, hogy már csak az hiányozna, hogy elhívja valaki, akkor biztos hogy lemaradok a hévről… és elhívták…

Abban a pillanatban kristálytisztán megéreztem a teremtés folyamatát:

GONDOLOK VALAMIRE, KAPCSOLÓDIK HOZZÁ EGY ÉRZELEM ÉS MEGSZÜLETIK BELŐLE AZ AKARAT = TEREMTÉS

Akkor is így zajlik a folyamat, ha mindez egyáltalán nem tudatos.
Ha a gondolat, az érzés automatikusan jön, a korábbi tapasztalataim alapján.
Teljesen mindegy, hogy a gondolat „pozitív” vagy „negatív”, az érzés „jó” vagy „rossz”… születik belőlük egy akarat, egy cselekvés… megnyilvánulnak a látható világban.

A lényeg, hogy miben hiszek.
Illetve, hogy mit hiszek el.
Általában azt tudjuk elhinni, gondolni, érezni, cselekedni, megteremteni, amiről már van tapasztalatunk.

A kineziológiai oldások során az úgynevezett hitrendszerünkkel dolgozunk.
Elképzelhetjük, mint egy „dobozt”, ami tele van pakolva életünk tapasztalataival.
Ha stresszben vagyunk, akkor csökken a tudatosságunk – a stressz mértékével egyenes arányban – és automatikusan előhúzunk ebből a dobozból egy reagálási módot… akár hatékony az adott helyzetben, akár nem.

De van kiút a hitrendszerünk sokszor félelmekkel, fájdalmakkal megpakolt dobozkájából!

Egyrészt a stresszoldás… ez itt a reklám helye :-)
Ha nincs stressz a múlt tapasztalatain, nincs aggodalom a jövőtől, akkor a jelenben is képesek vagyunk a felelősségteljes választásra, nem csak automatikusan reagálunk!

Másrészt a TUDATOSSÁG… nekem erről szólt ez a „tízmilliószoros nap”.
Hogy vegyem észre, milyen gondolataim, érzéseim vannak magamról, más emberekről, a tapasztalataimról, a lehetőségeimről. Mit hiszek el, és mit nem.
Milyen reakciók jönnek automatikusan, és hogyan tágul a perspektíva, ha tudatosan megengedek magamnak BÁRMIT… bármilyen gondolatot, bármilyen érzést… és csak figyelem mi teremtődik meg általuk.

Arra sokszor nem vagyunk tudatosak, hogy elcsípjük ezt a teremtési folyamatot.
Hogy megfigyeljük milyen gondolatunk, érzésünk nyilvánult meg.
Arra viszont már sokkal könnyebb odafigyelni, hogy a tapasztalt eseményt
HOGYAN ÉRTÉKELJÜK.
Mindig értékelünk, de a „hogyan” mindig a mi választásunk.

Például értékelhetem úgy a hajnali felkelést, és a 12 órai munkát, hogy sajnálom magam… szoktam is :-)
A sajnálatból viszont törvényszerűen csak olyan dolgokat tudok teremteni, amiért tudom magam sajnálni.
Vagy értékelhetem úgy, hogy azt keresem mit ad nekem ez a tapasztalat, miért lehetek hálás érte.
Persze sokszor nem könnyű megtalálni a fájdalmas tapasztalásokban a nyereséget, de mindig van!
Ahogy tegnap reggel sétáltam a munkahelyemre a felkelő Nappal szemben, rájöttem hogy ebben az élményben nem lehetne részem, ha nem lennék „rákényszerítve” hogy korán keljek.
Este pedig, mikor sétáltam haza, gyönyörűség volt látni a várost a lenyugvó Nap fényében.

Mindig vannak érzéseink, gondolataink, és ezekből mindig teremtünk valamit.
Ha tudatosak vagyunk erre a folyamatra, akkor megválaszthatjuk hogy mit teremtünk.

»
«

Szólj hozzá!