Ezt a munkát tudjuk együtt elkezdeni, ebben tudlak kísérni.
Fogom a kezed, majd lassan elengedem.
Mehetsz tovább már erősebben, szabadabban a saját utadon.
Igen, amit visszakaphatsz, kiküzdhetsz magadnak az a választás szabadsága.
Lehetőséged van saját gondolataiddal, érzéseiddel, motivációiddal kapcsolódni, felismerni azokat és szabadon dönteni róluk, szabadon dönteni az életedről.
Így tudsz bejárni egy fejlődési utat, így tudsz azzá válni aki vagy, így tudod végezni a dolgodat a világban.
Mert dolgod van a világban.
Ezt akkor tudod tenni, ha nem csak sodródsz a tudattalan érzéseid által.
Az érzelem óriási mozgató erő, akkor is működik benned és formálja gondolataidat, cselekedeteidet ha nem tudsz róla.
Érzelmeink jelzőműszerek, csakúgy mint érzékszerveink.
Általuk tapogatjuk le a világot és adunk rá egy választ is egyből.
Felismerhetjük ezeket a válaszainkat, racionalizálhatjuk, kommunikálhatjuk azokat.
Az érzelem egy ősi „beszéd” maradványa bennünk, pontosabban egy beszéd nélküli nyelv.
Beszélünk általa tudattalanul is, most beszéljünk róla!
Ezt megteheted egy elfogadó, megértő, támogató közegben.
Ketten találkozunk.
Két emberi én jelenléte által születik egy szeretetteli tér, amiben megtörténhet a gyógyulás. Megtörténhet a megértés, a megbocsátás magadnak és másoknak.
Ehhez bátorság kell.
Nem mindig könnyű találkozni magaddal, szembenézni akár tévedéseiddel, tökéletlenségeiddel is, változtatni azokon.
Ez munka. Erőfeszítést igényel.
Gyengéden kísérlek ezen az úton.
Érdemes elindulni. Az első lépést neked kell megtenni.
Magadért, a szeretteidért és hogy szabadon tudd tenni a dolgod a világban.