Kemény Ildikó Andrea kineziológus, Budapest

Ahogy a görög mitológiákban az istennők között viszályok, konfliktusok, szövetségek keletkeztek, úgy a női lélekben is megjelenhetnek mindezek.
Sokszor felmerülhet életünk során a kérdés: melyik archetípusra figyeljünk, melyiket mellőzzük?

Ez a történet nagyszerűen szimbolizálja a nő lelki fejlődésének útjait.
Psyche gyönyörű, halandó királylány volt.
Aphrodité féltékenységből elküldte hozzá fiát – Ámort – hogy keltsen benne szerelmet egy szörnyeteg iránt.
Az isten azonban maga is beleszeretett a lányba, egy csodálatos palotába vitte, minden éjszakát vele töltött.
Ámor megtiltotta neki, hogy kiléte után tudakozódjon, az áldott állapotban lévő Psziché azonban megszegte ezt a tilalmat, ezért a férfi elhagyta őt.
Ezek után a királylány rájött, hogy ha újra találkozni akar hitvesével, ki kell engesztelnie Aphroditét.
Meg is jelent az istennő előtt, aki négy megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította őt…

Aphrodité – vagy más néven Vénusz – egy külön kategóriát képvisel, annak ellenére, hogy mind a szűz, mind a sebezhető istennőkkel mutat közös vonásokat.

Ő egyedül birtokolja az alkímia mágikus hatalmát, az ÁTVÁLTOZÁS és az ÁTVÁLTOZTATÁS képességét!
Ő ihlette a költőket és szónokokat, és ő szimbolizálja a szerelem mindenkit átformáló és alkotásra, teremtésre késztető erejét.
Leggyakoribb jelzője az „arany”.
Általában enyelgő galambbal, vagy a szépségéről és páros életéről híres hattyúval, virággal, gyümölcsökkel ábrázolják.

Az istennőt két alakban tisztelték.
Mint Koré – a szó jelentése annyit tesz: a leány – karcsú, lenge, gyönyörű leányka, akit vagy gabonaszálakkal, vagy gránátalmával, vagy egy gyönyörű, soha nem látott virággal ábrázoltak, ami az elrablásakor csalétkül szolgált.
Később, mint Perszephoné, az érett nő, aki a holtak szellemein uralkodik, és vezeti azokat az eleveneket, akik valamilyen okból az alvilágba látogattak.

Démétér Rheia és Kronosz másodszülöttje volt, majd ő is – akárcsak később Héra – Zeusz felesége lett. Legjellemzőbb szimbóluma az érett gabona, a legtöbb ábrázoláson kalászt tart a kezében.
A rómaiak latinul Ceresnek hívták, nevét sok nyelv ma is őrzi a gabona szóban.
Istenanyaként tisztelték, mint Koré – később Perszephoné – anyját, kinek lányát Hádész, az alvilág ura elrabolta.
Démétér az anyaság őstípusa…