Fényhozók, fényküldöttek, fényszórók figyelem!
Sokan vizsgálták/leírták már, hogy a fény részecske vagy hullám, vagy egyik sem, vagy mindkettő… én ehhez nem értek.
Tapasztalom „csak” a fény természetét. 
Egyenletesen, egyenes vonalban terjed… amíg nem találkozik akadállyal.
Akkor visszaverődhet, elnyelődhet, megtörhet… ezek által csökkenhet az intenzitása, változhat a minősége, a színe.
Sokunknak vannak „világmegváltó” tervei.
Hozzuk a fényt, hordozzuk, terjesztjük, megvilágosítjuk általa embertársainkat, a világot…
Jelentsen bármit is a fény fogalma: tudatosságot, szeretetet, megértést, tisztaságot…
Most elképzelem magamat, mondjuk tetőtéri ablakként, amint betűz rajtam a napfény…
Ha koszos vagyok, mert rám szállt a por, vagy akár rám pottyantott egy madár, rám hullott egy levél, egy termés, az eső nyomait hordozom, vagy éppen függöny van előttem… akkor nem tud rajtam akadálytalanul átsütni a nap. Megtörik, eltorzul, megváltozik a színe, csökken az intenzitása.
Így hát arra jutottam, hogy elsődleges feladatom ablakként, saját magam tisztítása, szabaddá tétele.
Akkor akadálytalanul haladhat át rajtam a fény… persze a saját individuális ablak-minőségemen keresztül, de tisztán!
Hogy mit jelent számomra a tisztítás, szabaddá tétel?
Önmegismerés általi ön elfogadást, ami önmegvalósítást hoz magával.
Ha ez létrejön, akkor már semmi erőfeszítésembe nem kerül a fény közvetítése!
Elég a jelenlét, önmagam megélése… és akadálytalanul árad a fény!
…
Gyengédség »
« Megértés