Idézetek Pál Ferenc könyvéből
Olvasok egy könyvet – Pál Ferenc: A függőségtől az intimitásig
Arra gondoltam, az ezzel kapcsolatos élményeimről is írok egy bejegyzést, de jobbnak láttam, hogy idézzek a könyvből olyan részleteket, amik engem megérintettek, megszólítottak.
Hátha másnak is hasznára válnak ezek a gondolatok, és együtt haladhatunk a függősségtől az intimitásig kapcsolatainkban, Pál Feri atya segítségével.
„Tudom, ez elsőre ostobán hangzik – de a legtöbb embernek alig van meghitt kapcsolata a legbensőbb lényével.”
„Sokan egy kapcsolattól, vagy a kapcsolataiktól várnak olyasmit, amit saját magukban nem találnak meg. Pedig egy kapcsolat csak olyasmit adhat, amire készen állok, amit be tudok fogadni. Aki az önmagával való kapcsolatában nem képes a meghittségre, hogyan lesz képes arra másvalakivel?
Igaz, hogy utálom magam, de veled majd átélem, hogy mennyire szerethető és értékes vagyok? Ez bizony nehéz kiindulópontja egy meghitt kapcsolatnak.
Amikor valódi intimitásban vagyok valakivel, akkor igazán fölismerem, hogy ki vagyok én, igazán fölismerem, hogy ki vagy te, ez pedig azt jelenti, hogy fölismerem, hogy ebből adódóan te szabad vagy. Meg én is.
Ha pedig fölismerem, hogy szabadok vagyunk, valahogy az emberségünkből, a létezésünkből adódóan, akkor ebből az következik, hogy nem akarlak birtokolni, mert azt is tudom, hogy az lehetetlen. Mert felismerem, hogy lehetetlenség volna, megpróbálhatom, de sosem fog sikerülni.”
„Valójában, amikor függőségben vagyunk, amikor birtokolni akarjuk egymást, előbb-utóbb rájövünk, hogy ezt lehetetlen véghezvinni. Nem az a gond, hogy ez így helytelen, erkölcstelen – hanem az, hogy lehetetlen.
Birtoklás révén nincs intimitás.
Valaki csak akkor lehet az „enyém”, ha odaajándékozza magát nekem.
Az intimitásra vonatkozóan van egy hihetetlenül erős téveszménk – hogy az intimitás azon múlik, milyen a másik. Márpedig ha én önmagammal nem tudok meghitt viszonyban lenni, akkor hogyan leszek képes rá valaki mással?
A téveszménk az, hogy önmagammal nem vagyok meghitt kapcsolatban, de veled ez menni fog. Miért menne? Mitől menne?
A szerelem valóban sok mindenben segít, ez igaz – de aztán többé-kevésbé elmúlik.
Szóval, ha én önmagammal nem tudok meghitt kapcsolatban lenni, hiába várom, hogy ez majd veled sikerül. Az én korlátaim a kapcsolat korlátaiként is meg fognak jelenni.
Ez kikerülhetetlen. Ennek az illúziónak rendszerint az a következménye, hogy állandóan egymásra terheljük annak a fájdalmát, hogy nem elég jó a kapcsolatunk, és az önrésszel nem foglalkozunk.”
„….a társfüggés kizárja az intimitást. Hiszen ha én függő kapcsolatban vagyok, akkor minden energiámmal próbálok olyan lenni, hogy neked az tetsszen, és ezáltal ne veszítsem el a kapcsolatot. A fele energiámmal arra fogok figyelni, hogy ne legyek otthon önmagamnál, ne legyek hitelesen az, aki vagyok, mert az esetleg nem fog tetszeni neked. A másik felével pedig arra, hogy téged megpróbáljalak kontrollálni, birtokolni, keretek közé szorítani, ellenőrzés alá vonni, hogy el ne hagyj.”
„Ezért, bár a függőség hihetetlenül szoros kapcsolatot jelent, éppen az ellenkező oldalon van, mint az intimitás.”
Folytatása következik…
A függőségtől az intimitásig II. »
« Miért írok blogot?