Egy hétköznapi képpel kezdem, a ráhangolódás kedvéért.
Kétféleképpen mehetek dolgozni…
No1.
Gyalogolok a hévig. Arról leszállva felfutok a tömegben a hídfőre, a zsúfolt villamosig.
Pár megálló múlva kiszállok, és lefutok a föld alá a metróhoz.
Majd újra feljövök a felszínre, és megyek még pár percet egy forgalmas út mellett.
No2.
Korábban leszállok a hévről, és átsétálok egy parkon. Felszállok egy csendes villamosra, megyek vele pár megállót. Arról leszállva, kicsit hosszabban gyalogolva, egy nyugodt, zöldterületekkel szegélyezett utcán besétálok a munkahelyemre.
Időben pontosan ugyanannyi.
Az első esetben – sietség, feszültség, tömeg, zaj – teljesen kifáradok, és ideges leszek már munka előtt.
A második esetben – csend, fák, virágok, illatok, színek – nyugodt, kiegyensúlyozott feltöltődött állapotban érkezem meg.
Mostanában végre ez utóbbit választom. Mert egyre gyengédebb vagyok önmagamhoz.
Már látom, hogy lehet más úton is elérni ugyanazt a célt.
Sőt!
Van, hogy hiába akarunk valamit erőből megvalósítani… nem megy.
Akkor még jobban akarjuk… küzdünk tűzzel-vassal… egyre inkább nem megy.
És akkor FELadjuk… és sikerül!
Ez a különbség az „ÉN AKAROM” vagy a „LEGYEN MEG A TE AKARATOD” között.
Ez a különbség a SZEMBENÁLLÁS és az ELFOGADÁS között.
A TE AKARATOD! Tehát a Tied!
De nem az egós, félelmekkel teli, elvárásokkal bombázott kicsi éned akarata.
Az nem gyengéd! Az korbácsol, fenyít, büntet.
Hanem az elfogadó, szerető, téged méltányoló magasabb éned akarata!
Ő gyengéd… ő vezet.
Figyeld, és csak kövesd.
De kövesd!
Mert…
A gyengédség nem restség.
A gyengédség nem passzivitás.
A gyengédség nem gyengeség.
A gyengédség erő!
A gyengédség bizalom!
A gyengédség hit!
A gyengédség elfogadás!
…
Teremtés »
« A fény természete