A ritmus maga az élet.
Gondoljunk csak a két legfőbb, legalapvetőbb életfunkciónkra, a légzésre és a szívműködésre.
Mindkettőnek szabott, kozmikus ritmusa van, és egészséges állapotban egymással is harmóniában működnek.
Mindkét szervi működés 2 szakaszból áll.
A Belégzés és a Kilégzés
Mikor megszületünk, az első légvételkor kitágul a mellkas, a tüdő, és beárad a külvilág.
Először találkozunk levegő formájában a földi világgal, fogadjuk be azt.
Majd a belégzés aktív folyamatát, fel kell hogy váltsa egy passzív kilégzés, mikor bensőnket osztjuk meg a külvilággal.
Az Összehúzódás és az Elernyedés
A szívműködésünk, vérkeringésünk már magzati korunkban kialakul.
Csodálatos ritmusban ernyednek el, fogadják passzív módon magukba a vért a szívüregeink, majd húzódnak össze, és áramlik ki a vér testünk minden pontjára.
Azt is tudjuk, hogy a 2 szakasz, tehát a ritmus 2 üteme csak párban járhat!
Tehát minden belégzést követnie kell egy kilégzésnek, és fordítva.
Valamint minden elernyedést követnie kell egy összehúzódásnak, és fordítva.
Nincs egy tagú ritmus.
A ritmus minimum 2 ütemből kell, hogy álljon!
Ekkor beszélhetünk életről!
Ha egy tagúvá válik, az már maga a halál.
De miért beszélek én most erről?!
A legutóbbi antropozófus gyógyász képzésen, a páciens-terapeuta kapcsolatról is szó volt.
Az előadó a szívműködésünk képét hívta segítségül.
Tudnunk kell ugyanis befogadóvá válni – elernyedni – a páciens problémájára!
Nem csak nyomni kifelé saját magunkat / összehúzódás /, a saját tudásunkat, meglátásainkat, megoldásainkat.
Hanem elfogadni, hogy van valami, amit mi nem tudunk, amiben mi „szegények” vagyunk, amit a páciens tud hozzáadni a kapcsolatunkhoz – Önmagát.
IGEN-t kell tudnunk mondani az ő problémájára!
Nyitottá kell válni rá, beengedni magunkba.
Fontos hogy tudjunk kapcsolódni a páciens kríziséhez!
Ha csak el akarjuk tüntetni azt, meg akarjuk szüntetni, akkor annál erősebben fog visszaköszönni valamikor később.
Ha megtörténik az elernyedés, a befogadás, akkor ezt már követheti az összehúzódás.
Odaadhatom számára azt, aki én vagyok.
Aki már elfogadta, megértette, mit érez problémának a páciens, és ahhoz hozzá tudja adni a saját „gazdagságát”.
Nem szabad tehát azt gondolnunk, hogy mi terapeuták „gazdagok” vagyunk, a páciensek pedig „szegények” és nekünk kell segítenünk rajtuk.
Tudnunk kell szegényekké is válnunk, „kiürülnünk” hogy képesek legyünk befogadni a páciens gazdagságát!
Minden kapcsolat egy interakció, két ember egyenrangú találkozása, szövetsége egy feladat együttes megoldására.
Minden ÉLŐ KAPCSOLAT egy LÜKTETÉS…
befogadás – kiáramlás – befogadás – kiáramlás
Egy csodálatos ritmikus folyamat… Zeneiség… Tánc…
…
Hangok a fejemben »
« Legyen meg a te akaratod