Szeretek színházba járni. 
Szinte megszűnik körülöttem a világ, és eggyé válok a színészekkel, illetve a szerepekkel… együtt játszom velük.
Szeretem, ahogy kibontakozik egy-egy történet, életút, egyéniség.
Ezért szeretek kineziológus is lenni!
Az oldás során beülök az „első sorba”, hogy jól lássam, halljam a főszereplőt.
Figyelek, és persze – amit a színházban nem :-) – felteszek egy-egy kérdést.
Majd igyekszem a legjobban használni a módszert, amit tanultam.
Ekkor kezdődik az előadás!
A kliens sorra vedli le felvett szerepeit, amiket a vélt vagy valós elvárások miatt pakolt magára, és előbújik Ő maga.
Az a szerep, amit csakis ráírt a rendező! Senki más nem játszhatja el!
Sőt ő sem játszhat mást! Ha megpróbálja, hamis lesz… és persze boldogtalan, mert nem lubickolhat a saját karakterében!
A minap eljött hozzám egy fiatalember.
Láttam, hogy szorong, tétova, tele van kérdésekkel, bizonytalanságokkal.
Nem tudja hogyan tovább.
Nem érzi magát a helyén, nem boldog.
Nem érdekli, amit csinál, nem tud jelen lenni, figyelni, tenni, lelkesedni az ügyért, kirekesztve érzi magát…
Az oldás végére mosolyog, ragyog, szinte szárnyal! Nagyon hálás!
Most már tettre kész… tudja hogyan tovább… megvilágosodott… kitisztult a kép!
Megérezte, megtapasztalta hogy mi az ő útja, mi teszi boldoggá…
Történetesen színpadon, reflektorfényben állni… :-)
Szerepeket hitelesen megformálva hatni, üzenni!
Van egy pipacs tetoválásom.
Sokan kérdezik, hogy miért éppen pipacs?
Sokféle válaszom van erre… néha az, hogy: „Hosszú” :-)
Az említett oldás után viszont rájöttem, hogyan tudnám röviden megfogalmazni, mit is jelent számomra ez a szimbólum.
Ahogy ránézek a virágra, azt látom, hogy boldog!
Csodálja szirmai piros színét, örömmel ragyogtatja a napfényben.
Sudár, hajlékony szárával könnyedén hajladozik a szélben.
Gyönyörűsége, egyedisége, küldetése teljes tudatában boldogan teljesíti ki létét!
Lubickol a szerepben, amit ráírtak!
Erre vágyom én is, és hiszem hogy erről szól az élet!
Megtalálni a saját szerepemet, amit könnyedén, a legnagyobb örömmel játszom!
A pipacs szimbóluma ebben segít engem… hogy magamra hangolódjak, és a saját vágyaim, céljaim szerint lépkedjek a világban, a saját utamon.
Az utam egyik legörömtelibb része a kineziológia, aminek köszönhetően tanúja lehetek mások szerepre találásának is!
„A pipacs elixírje megtanítja, hogy az igazi érték, amit hajszolunk, bennünk szunnyad.
Segít, hogy a bennünk lévő tiszta forrás és tudás felfakadjon.”
Somlósi Lajos