Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Jó pár hét eltelt, mióta utoljára jelentkeztem itt a blogon.
A szűz istennőkről írtam… mindhárommal többé-kevésbé azonosulni tudtam.
Lehet, hogy nem véletlen, hogy ennyi időbe tellett, hogy tovább tudjak lépni az istennők következő csoportjára. Azokra a hölgyekre, akiknek valamilyen kapcsolat a legfontosabb az életükben, sokszor maguknál is fontosabb.
Következzenek tehát a sebezhető istennők:
– Héra a házasság istennője
– Démétér a termékenység, és a gabonaföldek istennője
– Perszephoné – Zeusz és Démétér lánya – akit Leányzónak is neveznek a görögök, s aki utóbb az Alvilág királynéja lett
A hagyományos női szerepek archetípusai ők: a feleségé, az anyáé, és az anyja-lányáé.
Identitásuk és jólétük, meghatározó kapcsolataik függvénye, ezért a nő kötődési igényét szimbolizálják.
Ha e három istennő valamelyike vezet bennünket, fontosabb számunkra egy-egy kapcsolat, mint saját önállóságunk, autonómiánk, karrierünk.
Az ilyen nőnek a figyelme is inkább másokra irányul, mint saját magára, fogékonyabb embertársai érzései, igényei iránt.
A szűz istennőkkel ellentétben, tudatuk nem egy fénycsóvához hasonlítható, hanem a szétszórt, diffúz fényhez.
Nehezen tudják kikapcsolni a környezetükből érkező ingereket, befogadó, érzékeny tudatuk miatt, könnyen elterelődik figyelmük a céltól.
Igaz, egy mások irányában figyelmes, fogékony és megközelíthető nő, meleggé teszi az otthont és a kapcsolatokat, de ugyanezen tulajdonságai ki is szolgáltathatják őt.
Ezért azok, akik ezekhez az archetípusokhoz tartoznak, hajlamosak arra is, hogy áldozattá váljanak, szemben a szűz istennőkkel azonosulókkal, akik „tudnak vigyázni magukra”.
Elsőként ismerjük meg tehát Hérát, a Feleség archetípusát!
Héra – a házasság istennője, az elkötelezett nő, a feleség »
« Hesztia – A háztűzhely és a templom istennője, “hajadon nagynénénk”