Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Az istennőt két alakban tisztelték.
Mint Koré – a szó jelentése annyit tesz, a leány – karcsú, lenge, gyönyörű leányka, akit vagy gabonaszálakkal, vagy gránátalmával, vagy egy gyönyörű, soha nem látott virággal ábrázoltak, ami az elrablásakor csalétkül szolgált.
Később, mint Perszephoné, az érett nő, aki a holtak szellemein uralkodik, és vezeti azokat az eleveneket, akik valamilyen okból az alvilágba látogattak.
Koré Démétér és Zeusz lánya volt, akibe Hádész beleszeretett, és csellel elrabolta.
Így Perszephoné / miután elfogadott urától egy gránátalmamagot / az év egyharmadában az alvilág úrnője lett, kalauzolta azokat a hősöket, akik oda lelátogattak, az év többi részében pedig anyjával, Démétérrel lehetett.
Koré, a „névtelen” leány archetípusa, aki „azt sem tudja kicsoda”.
Inkább passzív, mint aktív, a dolgok általában csak megtörténnek vele.
Általában kevésbé öntudatos, nem boncolgatja ki is ő, mik a céljai, vágyai, csak él bele a világba „megformálatlanul”. Veleszületetten fogékony, befogadóképes, hajlékony.
A számára fontos személyeknek mindig azt az oldalát mutatja, amit azok elvárnak tőle. Kerüli a harmónia megzavarását, soha nem mond nyíltan nemet.
Koré lassan, tapasztalatszerzés, érés útján válik Perszephonévá.
A lelkek vezetője lesz az alvilágban, ami a kollektív tudattalan szimbóluma.
Intuitív képessége teszi lehetővé, hogy ismerje és megszelídítse ezt a világot, és ebben segítsen a „lelátogatóknak” is.
Minden nő számára hasznos lehet, ha ezt a fogékonyságot, rugalmasságot, nyitottságot gyakorolja, és értő, szerető figyelemmel, ráhangolódással fordul mások és önmaga felé.
Koré általában nem érzi úgy, hogy feltétlenül férjhez kell mennie, sokszor elsodorja őt a társadalmi elvárás, a férfi akarata, vagy a szabadulásvágy. A férfi kapcsolat számára eszköz lehet arra, hogy leváljék az anyjáról, és érett Perszephonévá váljon. Házasságkötés után, lehetőség van rá, hogy aktívvá váljanak más női őstípusok is, például Héra, vagy Aphrodité.
Az anyaságot is többféleképpen élheti meg az ezzel az archetípussal rendelkező földi nő.
Ha Démétér típusú a nagymama, akkor elnyomásban részesül, ő semmit sem tudhat jól, gyenge, jelentéktelen szereplőjévé válik a családnak.
Jó esetben viszont megélheti anyaként a saját pozitív gyermeki vonásait, ezzel fejlesztheti csemetéi játékosságát, kreativitását, képzeletét.
Érett nőként pedig utat mutathat gyermekeinek a belső világ labirintusában.
A Perszephoné nők lehetséges jellemgyengeségei: a felelősség áthárítása, a kifogások, kibúvók keresése, füllentések, manipulációk a konfliktusok elkerülése érdekében.
Annyira szorongóvá is válhat, hogy képtelen másokhoz kapcsolódni, ilyenkor örökké önmaga kétségeivel van elfoglalva, embertársainak pedig egyetlen szerepet szán: jelezzenek vissza.
A hét archetípus közül, ő a legkevésbé tevékeny, viszont előtte áll a fejlődés útjainak legnagyobb választéka is.
Feladata, hogy megharcoljon saját passzivitásával, határozatlanságával, felületességével, sodorhatóságával. Szálljon le az alvilágba, saját tudattalanjába, ismerje meg saját mélységeit.
Mikor visszajön onnan, és nem fél újra lemerülni, már meglátja, szavakba tudja foglalni a két világ közötti kapcsolatot, közvetíthet a két oldal között, segítve ezzel önmagát és másokat is.
Az alkimista istennő: Aphrodité »
« Börtönéveim