A szerelem és a szépség istennője, kreatív nő és szerető
Aphrodité – vagy más néven Vénusz – egy külön kategóriát képvisel, annak ellenére, hogy mind a szűz, mind a sebezhető istennőkkel mutat közös vonásokat.
Ő egyedül birtokolja az alkímia mágikus hatalmát, az ÁTVÁLTOZÁS és az ÁTVÁLTOZTATÁS képességét! 
Ő ihlette a költőket és szónokokat, és ő szimbolizálja a szerelem mindenkit átformáló és alkotásra, teremtésre késztető erejét.
Leggyakoribb jelzője az „arany”.
Általában enyelgő galambbal, vagy a szépségéről és páros életéről híres hattyúval, virággal, gyümölcsökkel ábrázolják.
Az „Aphrodité-tudat” egészen sajátságos: ötvözi mind a szűz, mind a sebezhető istennők képességeit. Képes fókuszálni is a figyelmét, de befogadó is egyben.
Aki ilyen tudattal rendelkezik, az át is látja a terepet, de őrá is hatni tud a környezet.
Az őstípus működésének hatására rivaldafényben fürdünk, és szerelmesek leszünk az egész világba! Aphrodité kreatív, alkimista bűvkörében bármilyen közönséges, mindennapi dolog felfénylik, és arannyá válik. A dolgok, emberek, történések elfogadottá, sőt érdekessé, széppé, vonzóvá válnak!
Az ilyen archetípussal rendelkező nő, mindenben és mindenkiben felismeri a valóra váltható álmot, és hisz is bennük.
Ő az „álmok hordozója”, ő az inspiráló asszony, a múzsa.
Az istennő szinte kényszerítő erővel löki a nőket / és a férfiakat /, mind a kreatív, mind a teremtő funkciók betöltése felé.
Az ő hatása, ha megfogan bennünk, valami vagy valaki.
Aphrodité átváltoztató ereje lenyűgöző!
Rajta keresztül árad a vonzás, az egyesülés, a megtermékenyülés, az érés, és az új élet születése. Ha férfi és nő közötti testi kapcsolatról van szó, ennek a folyamatnak a végeredménye valóban egy új élet, egy kisbaba.
Ha viszont valamilyen kreatív, teremtő folyamatról van szó, a folyamat gyümölcse egy új műalkotás.
Ha érzékelésünk kifinomításán munkálkodunk, és megtanulunk az „itt és most” élményében elmerülni, ennek az őstípusnak nyitunk ajtót, önmagunk felé.
Az Aphrodité típusú nő nagyon intenzíven, és gyakran lesz szerelmes, mivel mindent ki akar élvezni, amit csak felkínál az élet. Érzéki örömöt okoz számára a szex, de a költészet, a zene és mindenféle művészet élvezete is.
Az Athéné és Artemisz nők megvetik Aphroditét, mert a pillanatnak él.
Héra és Démétér pedig az értékeiket – a monogámiát és az anyaszerepet – féltik tőle.
Az ilyen hölgyek egyébként szeretik a gyerekeket, és a gyerekek is őket.
Egy gyermek megérzi, ha nem kritikus, hanem elfogadó, elismerő szemmel nézik.
Minden képességét felszínre tudja hozni, szépnek és okosnak érzi magát.
Az Aphrodité-anya teljesen le tudja bilincselni a gyerekeit intenzív jelenlétével.
Könnyedén beleéli magát a játékukba, pillanatok alatt megnyeri bizalmukat, akik így mindent megtesznek a kedvéért.
Azonban jó, ha kimunkálja magában a Démétér tulajdonságokat, hogy törődni tudjon biztonságigényükkel is.
Erős Aphrodité-archetípussal élni sokszor nem leányálom.
Ha az istennő földi megtestesítője úgy él, ahogy igazán szeretne, megvetik és szajhának tartják. Ha nem, akkor a „végzet asszonyának” gondolják, aki csak ugratja a férfiakat, de nem ad semmit.
Ezt az őstípust tehát kordában kell tartani, és csak ott és akkor engedni neki, amikor a körülmények ezt lehetővé teszik, és nem hozzák a nőt megalázó helyzetbe.
Aphroditénak a kapcsolatok elején tanúsított meleg, kitüntető figyelmét a másik nem képviselői általában félreértik. Az ilyen archetípussal rendelkező nő jó, ha tudja magáról, hogy tekintete aranyfényében minden férfi istennek érzi magát.
Ezért fontos, hogy tanulja meg visszafogni a férfiak csírázó vágyait.
Ha azok nem kívánatosak számára, azt időben közölje, esetleg viselkedjék személytelenebbül, mint szokott.
Az Aphrodité típusú nő, jó ha előcsalogatja lényéből a többi őstípust!
Megtanul számolni a következményekkel, mielőtt cselekedne, felelősséget vállal a tetteiért, valamint képviseli a saját érdekeit.
Psyche mítosza »
« Perszephoné – az alvilág királynéja, fogékony és alkalmazkodó nő, „anyja-lánya”