Mi jelent kalandot számunkra?
Egy túra? Egy utazás? Egy új kapcsolat?
Egy új munkahely? Új szakma? Tanulás?
Költözés? Szakítás? Gyerekvállalás?
Egy bevállalós buli? Valami extrém sport?
Vagy „csak” valami, az egyén számára új testmozgás, hobbi?
Folytathatnánk a sort végtelenségig… bármi lehet!
Akkor érzi az egyén kalandnak, ha valami olyasmit tapasztalhat meg általa önmagából, amit addig még nem! Ez igazán izgalmas!
Hogy stresszel jár? Hogy megsérülhetsz? Akár meg is halhatsz?
Igen.
Megpróbáltatások érhetnek… változások történhetnek… új, ismeretlen tényezők léphetnek az életedbe… de legalább ÉLSZ, CSELEKSZEL, TEVÉKENYKEDSZ!
Jobb, mint már élve eltemetni önmagad, meghúzódni a már jól ismert komfortzónád keretein belül.
Csak az halhat meg benned, ami nem Te vagy.
Aki Te vagy, az halhatatlan!
Igazán az a stressz ártalmas, amikor vágysz valamire… akarod… mennél… tennéd… de nem mered.
A tested már felkészül… gyorsul a pulzusszámod… emelkedik a vércukrod… összehúzódnak az izmaid… összpontosulnak az energiáid… de nem cselekszel…
Hajrá! Indulj hát el!
Ha nem indulsz el, csak az történhet meg, amit a félelmeid teremtenek, általuk szűk keretek közé szorítod önmagad.
Az egy helyben kucorgás egyre jobban föléd tornyosuló falakat teremt… rácsokat… sőt árkokat!
Az elindulással MINDENT megengedsz! Bármi megtörténhet!
Micsoda különbség! Micsoda lehetőségbeli különbség!
Indulj el és ott lesz az út a lábaid alatt!
A lépteid teremtik meg!
Színház az egész világ! »
« Egy parazita naplójából