Ezt mondtam volna pár éve arra a betegségemre, ami a napokban megjelent rajtam.
Vagy úgy fogalmaztam volna, hogy elkaptam valami vírust, baktériumot az ismerősömtől, akin szintén hasonló tünetek jelentek meg.
De most nem ezt mondom …
A tüneteim a felső légúti gyulladás képének feleltek meg. Orrnyálkahártya-, garat-, gégegyulladás, ami érzéseim szerint érintette az orr melléküregeket is, mert a homlokom, az arcom is nagyon fájt, plusz lázas is voltam.
Az Új Medicina nem kórokozókról beszél, hanem mikrobákról, akik szimbiontáink, tehát jó szolgálatot tesznek nekünk betegségeink során. Így már tudom, hogy nem kaphattam el senkitől valami kórokozót, hanem az én kis segítőim indultak be valami miatt. Nevezetesen, hogy helyrehozzák a nyálkahártyáimat, amik valamilyen lelki konfliktus hatására kicsit visszahúzódtak, elsorvadtak.
Mi lehetett ez a lelki konfliktus?
Akár lehetett az a banális tény, hogy hidegebbre fordult az idő.
Itt van az ősz, itt van újra … aminek én most egyáltalán nem örültem.
Szerettem volna még élvezni a nyarat.
A forró napsütést, a szabadság, a nyitottság, a fény megtapasztalását. Egyáltalán nem akartam még visszavonulni, begubózni, betakarítani, befelé fordulni.
Akár ennyi konfliktus is elég lehet ahhoz, hogy sokan megbetegedjenek. A számok ezt is mutatják így ősz tájékán, sokakat elkap a nátha. Ez testi szinten úgy jelenik meg, hogy a nyálkahártya visszahúzódik a neki nem tetsző dologtól. Ezt azonban mi még nem vesszük észre, esetleg egy kis szárazságérzés, viszketés jelentkezhet. Akkor viszont, amikor már belenyugodtunk a megváltoztathatatlanban / jelen esetben, hogy itt van az ősz, ha akarjuk, ha nem /, a mi kis mikrobáink, a gyógyulási fázisban regenerálják a nyálkahártyáinkat, ami gyulladás, duzzanat, váladékozás képében jelenik meg.
Mindez a folyamat ugyanígy lejátszódhat, akkor is, ha nem a hideg “nem tetszik nekem”, hanem egy beteg ember, aki tüsszög, köhög mellettem, miközben én abban a hitben élek, hogy “elkaphatok” tőle valamit. Akkor szintén nyálkahártya visszahúzódás, majd regenerálódás történik, a fent említett tünetek formájában.
Sőt mindez akkor is megtörténhet velünk, ha “kórokozó” egyáltalán nem jelenik meg a képben. Pontosabban a kórokozó bármivel helyettesíthető. Bármivel, ami “nem tetszik” nekünk.
Ami szokatlan, ami újdonság, ami ismeretlen, ami “sok”, amivel nem tudunk, vagy nem akarunk azonosulni. Ekkor nem csak lélekben, testben is visszahúzódással reagálunk.
És csodálatos módon a tüneteink segítségével / amik már a megoldási szakaszt jelzik / meg is történhet az elkülönülés. Hiszen ki akar olyan emberrel egy légtérben lenni, aki köhög, prüszköl. Illetve ki neheztelne ránk azért, mert rekedten, vagy akár hang nélkül, bedugult orral, fájdalmakkal, lázasan, nem akarunk kommunikálni senkivel.
Így hát megteremtődik az a helyzet, amire vágytunk, amit a betegség nélkül nem tudtunk, vagy nem mertünk volna megtenni … az elhatárolódás.
Így lesz a betegség ESÉLY vagy KIFOGÁS … ki mire használja.
Így lehetünk egy-egy tünetcsoport megélése által, újra erősek és egyre felkészültebbek a következő lelki konfliktusra!
Hiszen mikor lázunk van, az azt jelképezi, hogy valami harcot bent vívunk meg, a kinti csatatér helyett!
És ennek a harcnak, csak mi lehetünk a győztesei!
A függőségtől az intimitásig V. »
« A függőségtől az intimitásig IV.