Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Démétér Rheia és Kronosz másodszülöttje volt, majd ő is – akárcsak később Héra – Zeusz felesége lett.
Legjellemzőbb szimbóluma az érett gabona, a legtöbb ábrázoláson kalászt tart a kezében.
A rómaiak latinul Ceresnek hívták, nevét sok nyelv ma is őrzi a gabona szóban.
Istenanyaként tisztelték, mint Koré – később Perszephoné – anyját, kinek lányát Hádész, az alvilág ura elrabolta.
Démétér az anyaság őstípusa.
Számára – ellentétben a többi istennővel – a legfontosabb kapcsolata a gyermeke.
Az ilyen archetípussal rendelkező földi nő is elsősorban anyaságra vágyik, s ha ez teljesül, elégedett az életével.
Ha valamilyen okból a Démétér-nőnek nem lehet gyermeke, megtalálja a módját ösztönei kiélésének. Örökbe fogad, mások gyermekeit dajkálja, vagy olyan foglalkozást űz, ahol ezt megteheti.
Másik ösztönkésztetése a táplálékadás.
A földi Démétér akkor boldog, ha etethet másokat. Van, aki valóban enni ad, és van, aki lelki – szellemi táplálékot, vagy támaszt nyújt.
Az adakozás e három szintje – testi-lelki-szellemi – megfelel annak, amit egy anya a saját gyermekének nyújthat. A kisbaba testi szükségleteivel kötődik az anyjához, a növekvő gyermek érzelmi támaszt keres nála, s végül a felnőtt is az anyjához fordul, ha bölcs tanácsra van szüksége.
A legjellemzőbb Démétér vonások az állhatatosság, a kitartás, amelyekkel az anya minden nehézség és veszély ellenére, makacsul képviseli gyermekei érdekeit.
Az ilyen nőknek van egy sajátos „földanya” légkörük, „két lábbal állnak a földön”, erősek, szilárdak és megbízhatóak.
A Démétér nő nem verseng sem karriersikerekért, sem a férfiakért.
Leginkább azért megy férjhez, hogy gyermekeinek törvényes apja legyen.
A párkapcsolata sokszor anya-fia viszonyra emlékeztethet, hiszen sok férfi vonzódik az „anyáskodó”, gondoskodó nőkhöz.
Boldog azonban egy méltó társ, egy érett, nagylelkű férfi mellett lehet, aki családra, meleg otthonra vágyik. Aki jó apja a gyermekeinek, és a feleségének is gondját viseli.
A Démétér tulajdonságoknak lehet egy árnyoldala, amikor az anya, a segítő képtelen nemet mondani. Nem figyel a saját vágyaira, szükségleteire, csak adakozik és szolgál.
Az ilyen nők nélkülözhetetlenné teszik magukat a környezetük számára.
Szorongó személyiségük számára valóságos áldás, ha másoknak szükségük van rájuk, ez ad nekik biztonságot, önigazolást.
Azonban végtelenségig egy önfeláldozó anya sem tud adakozni. Jellemző, hogy a kimerülés testi tünetei hamarabb jelentkeznek náluk, mint ahogy azt saját magukban tudatosítanák. Minthogy gyakran az önérvényesítés képessége hiányzik belőlük, nem szólnak, csak a passzív agresszió jeleit mutatják, haragszanak az egész világra.
Aki tudatára ébred annak, hogy hajlamos a fenti viselkedésformák követésére, annak a szerző a következő négy fogást javasolja:
- Tanuljuk meg az elfojtás helyett, megfelelő módon kifejezni negatív érzéseinket, dühünket, haragunkat
- Tanuljunk meg nemet mondani, így mások is megtanulják figyelembe venni az igényeinket
- Anyaként tudatosan segítsük elő gyermekeink önállósodását, és készítsük fel önmagunkat is, őket is a leválásra
- Munkáljuk ki magunkban a többi női archetípus jellemzőit, így képessé válunk az anyaságon kívül más célok, örömök követésére is
LÉGY ÖNMAGAD DÉMÉTÉRJE!
A gondoskodó részvétet, mely oly könnyedén felébred bennünk mások iránt, fordítsuk önmagunk felé. Vegyük észre, mit érzünk, mire van szükségünk, mire vágyunk és ezt megfelelő módon kommunikáljuk is a környezetünk felé!
Börtönéveim »
« A 12 életfeladat