Nagyszerű hétvégém volt!
Simon Kata tanfolyamán vettem részt, melynek témája az volt, hogyan foglalkozzunk kineziológusként gyerekekkel.
Biztos voltam benne, hogy szakmailag sokat fog adni, és számítottam rá, hogy a személyes életemben is nagy segítség lesz.
Így is történt!
A legtöbb figyelmet a belső gyermekem kapta, amellett hogy a bennem élő szülő is hasznos információkhoz, ezáltal nagyobb magabiztossághoz jutott.
Részesei voltunk egy belső gyermek meditációnak is, melynek szövege Kata oldalán megtalálható, az alábbi linken. Szeretettel ajánlom mindenkinek!
A vezetett meditáció végén elhangzott egy körkérdés:
Mit üzen neked a belső gyermeked?
Nekem a MEGÉRTÉS szót.
Igen, fontos, hogy megértsük a gyerekeket.
Fontos, hogy tudjuk mire képesek, mire kevésbé, mit érezhetnek, miért viselkedhetnek úgy ahogy. Kellenek a hasznos információk a sajátosságaikról, és emellett elengedhetetlen a jelenlét, a figyelem.
Nem az az ítélkező fajta, hanem a tárgyilagos, tényszerű, amiből megszülethet a értő figyelem.
Azonban az én belső gyermekem nem így értette a MEGÉRTÉS szót.
Neki arra van szüksége, hogy Ő megértse, mi történik vele.
Bármilyen nehéz helyzetet, eseményt el tud fogadni, ha megérti az okát, illetve a célját. Ha ez nincs így, azt hiszi, vele van baj.
Azt hiszi, ő nem méltó rá, hogy időt, figyelmet, szeretetet, gondoskodást kapjon.
A meditációban megtapasztalhatta a figyelmet, a ráhangolódást, és az ezekből adódó megértést. Érezhette az ölelést, a melegséget, az őszinte szemkontaktust, az egyenrangúságot. Mindeközben magyarázatot kapott a történtekre.
Megértette mi az oka és a célja, a pillanatnyilag fájdalmas eseménynek.
Megnyugodott, sőt felszabadult örömmel kipattant az ölelésből!
Rendben. Értem. Elfogadom.
Ezzel elillant a fájdalmas pillanat is!
Felváltották a jelen új izgalmas élményei.
Ennyi kellett csak: kis idő, figyelem, megértés, őszinte kommunikáció…
Ezt kéri tőlem a mai napig is a belső gyermekem.
És ha nem kapja meg dühös… de ez már egy másik történet…
Tőled mit kér a belső gyermeked?
…
A fény természete »
« Párbeszéd az érzésekről