Tegnap „tízmilliószoros nap volt”… jelentsen is ez bármit :-)
Hajnalban keltem, dolgozni indultam.
Kicsit késésben voltam már, mikor igyekeztem a lift felé.
Átsuhant az agyamon, hogy már csak az hiányozna, hogy elhívja valaki, akkor biztos hogy lemaradok a hévről… és elhívták…
Abban a pillanatban kristálytisztán megéreztem a teremtés folyamatát…
Van, hogy hiába akarunk valamit erőből megvalósítani…
nem megy.
Akkor még jobban akarjuk… küzdünk tűzzel-vassal…
egyre inkább nem megy.
És akkor FELadjuk…
Fényhozók, fényküldöttek, fényszórók figyelem!
Sokan vizsgálták/leírták már, hogy a fény részecske vagy hullám, vagy egyik sem, vagy mindkettő… én ehhez nem értek.
Tapasztalom „csak” a fény természetét…
Nagyszerű hétvégém volt! Simon Kata tanfolyamán vettem részt, melynek témája az volt, hogyan foglalkozzunk kineziológusként gyerekekkel.
Biztos voltam benne, hogy szakmailag sokat fog adni, és számítottam rá, hogy a személyes életemben is nagy segítség lesz…
A „rossz” érzéseknek is helye van az életünkben!
A megfelelő helyzetben igenis lehet, sőt hasznos félni, megsértődni, haragudni, ellenállni, bánatosnak, bűntudatosnak, sőt közömbösnek lenni, elkülönülni…