Jelenleg antropozófus gyógyászatot tanulok, aminek keretein belül minden hétvégén egy pácienssel is találkozunk.
Volt már előttünk gyerek, férfi, nő, idősebb, fiatalabb.
Odafigyelünk, meghallgatjuk őket, igyekszünk gyengéden kérdezni, hogy teljesebb legyen a kép.
Mindenki nem csak lehalkítja, hanem teljesen ki is kapcsolja a telefonját.
Kicsit távolabb ülünk, hogy elég személyes terük legyen.
Összerendeződünk félkörben, hogy egységes odafigyelést, ráhangolódás tapasztaljanak tőlünk.
Nagyon szeretem ezeket a pillanatokat, ahogy kibontakozik előttünk egy emberi élet, és ezzel egy kórtörténet képe.
Minden egyes páciens megfigyelése előtt elhangzik Henning Köhler fohásza, ami nagyon sokat segít a ráhangolódásban.
Ezért azóta kitettem a rendelő falára is, és mindig elolvasom oldás előtt, még mielőtt bejön a kliens.
Így hangzik:
Hallgassanak el bennem, azok a hangok, amelyek mindent igyekszenek megmagyarázni, mielőtt bármit is észleltem volna!
Nincs véleményem.
Nem tudom mit jelent ez vagy az.
A tudatom üres tér.
Ebben szólaljon meg a Te életed dallama!
Odafigyelek!
Meghallgatlak!
Nem az én félelmeimről és érzékenységemről van szó.
Nem akarok semmit elkerülni.
Nincs más szándékom, mint hogy Téged megértselek.
Bármi történjék is elfogadom.
A figyelem nem ismer kivételeket.
Várok.
Lényegtelen, hogy milyennek szeretnélek látni Téged.
És milyennek a kettőnk kapcsolatát.
Ahol nincs vágy, ott nincs csalódás.
Nekem nem jár semmi.
Egyetlen igényem a Te igényeid megismerése, és azok kielégítése.
Kérdezek.
Engem nem szabad befolyásolniuk a konvencionális elvárásoknak, a belém nevelt mércéknek, a társadalmi előítéleteknek.
A jövő nem ismer elvárásokat.
A status quo-t elhagytam.
Megnyílok és Téged kereslek!
Remélek.
Szabad akarat »
« Miért érdemes megoldani lelki konfliktusainkat?