A napokban olvastam egy nagyon jó bejegyzést arról, hogy gyakran kristálytisztán látjuk problémáink okát, sőt megoldását is, de nem tudjuk – akarjuk? merjük? – megtenni a lépéseket évekig, akár évtizedekig.
Erről eszembe jutottak azok az élményeim, amikor saját magamon, vagy a klienseimen tapasztaltam, hogy egyszer csak észrevétlen a vágyott módon kezdtünk el reagálni, kommunikálni, cselekedni.
Szó szerint így van hogy „észrevétlen”, mert gyakran az oldások hatására annyira természetesen működünk a már új módokon, hogy segítség kell a felismeréséhez!
Hogy miért képes erre a kineziológia?
Mert testi szinten is dolgozik!
A testből nyeri az információkat, és ott is írja át azokat!
Tehát nem „csak” tudatunkkal pörgünk önmagunk körül, hanem a sejtjeink is tudják a dolgukat. Hiszen megkapták az új utasításokat, a régiek felülíródtak a korrekciók által.
Emlékeinket az izmaink őrzik, onnan tudjuk az izomtesztelés által előhívni azokat.
A kiegyensúlyozó gyakorlatok segítségével pedig, a fájdalmas tapasztalások okozta elakadásokat tudjuk oldani.
Nem csak lelki szinten, hanem testi szinten is!
A fent említett bejegyzés a szabad akaratról is beszél.
Hogy hiába látjuk mi, sőt látja a hozzánk forduló is, hogy mi a megoldás… szabad akaratából eldöntheti, hogy mit tesz, vagy nem tesz meg.
Ez így is van… de szabad akaratnak nevezhetjük vajon, ha valaki félelmei által vezérelve, kishitűsége miatt „választ” valamit?!
Vagy van egy másik szintje is a szabad akaratnak?
Amikor szabad akaratomból nem tudom nem a jót tenni!
Amikor csak a jót tudom választani… gondolni, érezni, cselekedni!
Amikor természetes, hogy azt teszem, ami nekem és minden résztvevő számára a legfőbb jó!
Ez történik akkor, mikor a sejtjeimből kitörlődnek a régi fájdalmakon és félelmeken alapuló információk, és szabadon létezhetek saját magam, és a világ legfőbb javára és kiteljesedésére!
Egy parazita naplójából »
« Ráhangolódás