Idézetek Pál Ferenc könyvéből
További részletek a könyvből, melyek arra mutatnak rá, mi a különbség az intimitás és a függőség között:
“Az “én-te” nem egyenlő a “mi”-vel.
Nagyon sokan, akik az intimitást hajhásszák, de közben függőségben élnek, azt gondolják, hogy az intimitás egyenlő azzal, hogy állandóan a “mi” – ben vagyunk, de ez nem így van.
Az tud igazán “mi” – ben lenni, aki képes “én-te” viszonyban is lenni.”
“A mély intimitásnak többé-kevésbé jellemzője az, hogy a “te” az “én” részévé válik.
Ezért van az, hogy amikor a szerelmem elhagy, amikor a férjem meghal, amikor a gyerekem elköltözik, akkor az egy kicsit olyan, mintha belepusztulnék.”
“Minden válás bizonyos fokú halál, mert az az “én”, akinek a “te” ebben a kapcsolatban része volt, megsemmisül. Éppen ezért olyan rettenetes, ha egy szakítást valamelyik fél nem hajlandó tudomásul venni, és számára a “mi” – ből nem vezet út az “én” és a “te” felé.”
“A függőség azt jelenti, hogy belepusztulok, ha az a kapcsolat véget ér, a nélkül a kapcsolat nélkül nem tudok létezni, magamat teljesen alávetem a kapcsolatnak, kontrollálom magam és kontrollálom a másikat is. Ezt takarja az a kifejezés, hogy kapcsolatfüggőség.”
“- a függés és a függőség nem ugyanaz. Minden meghitt kapcsolat magától értetődő sajátossága a kölcsönös, szabadon vállalt függés egymástól.”
“- egy mai, úgynevezett modern kapcsolatban meg akarjuk őrizni a függetlenségünket.
Egy valódi, meghitt kapcsolatban épphogy nem őrizzük meg a függetlenségünket, hanem vállaljuk az egybetartozás kockázatát és felelősségét.
Amit megőrzünk, az a szabadságunk!
Tehát az intimitásban nem függetlenek, hanem szabadok vagyunk, és ez óriási különbség!”
“Az, aki hajlamos a függőségre, gyakran elveszíti az én-határait, ezért néha nem is tudja, hogy ő mit is érez és gondol, mit is szeretne, mire is vágyik.”
“Azért is van szükségem ilyen erős függőségre, mert nem tudom, hogy ki vagyok, vagy pedig olyan kicsinek és szerencsétlennek érzem magam, hogy égető szükségem van valakire, aki szeret engem. Ordító szükségét érzem annak, hogy legyen valakim, aki által vagy lehetek, vagy aki által jó lehetek, jónak tarthatom magam.
Ezért válhat egy kapcsolat olyan iszonyatosan ádázzá! Ugyanis, amennyiben azért van szükségem a másikra, mert igazából nem hiszem, hogy jó vagyok, akkor számomra nagyon fenyegető lesz, ha ő elmondja a velem kapcsolatos kifogásait, vagy kritikáit.
Ilyenkor az az ember, aki által szeretném megerősíteni magam a létezésemben, fenyegetővé válik. Az elveszítésétől való félelem pedig mintha azt mondaná: ha ő nem lesz többé, te sem leszel már. Ezek a jelenségek nagyon korai sebzettségre utalnak, mintha egy kisbaba gyötrő szorongásait hallanánk felnőttek szájából.”
Folytatása következik …
A függőségtől az intimitásig III. »
« A függőségtől az intimitásig I.