Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Artemisz Zeusz és Létó szépséges, sudár leánya.
Mint holdistennőt, aki “fényhozó”, gyakran ábrázolják fáklyával.
Mivel ő volt a vadak védelmezője is, tulajdonságait olykor egy-egy állat jellemzőivel írják le, például tünékeny, mint az őz.
Legfőbb jelképe azonban a nősténymedve, mely az istennő gyermekeket védelmező szerepét emeli ki.
Artemisz, alig hogy megszületett a bába szerepét töltötte be anyja mellett.
Fivérét, Apollónt, a napistent segítette világra, így lett a vajúdó asszonyok pártfogója is.
Az őstípus, a független női lélek megtestesítője, aki a saját céljait követi, a maga választotta területen, aki férfi nélkül is egész embernek érzi magát.
Jelszavai: “Megállok a magam lábán!” “Tudok magamra vigyázni!”
Ez az archetípus a nőt veleszületett, intenzív koncentrációs képességgel ruházza fel, aki céltudatosan kitart az akadályok ellenére is.
Jellemző rá nőtársainak védelme, a szolidaritás a gyengébbekkel és a fiatalokkal.
Az elnyomás minden formájára fokozottan érzékeny.
Előfordulhat, hogy az Artemisz tulajdonságokkal rendelkező hölgy, nehezebben éli meg a nőies tulajdonságokat – a gyengédséget, a törődést másokkal, a fogékonyságot, az elköteleződést és az anyaság iránti vágyat. Az érzelmi intimitást, a szexualitást is távolságtartóbban kezelheti.
Az Artemisz nő kerüli azokat a partnereket, akik uralkodni akarnak rajta, akik babusgatni akarják, illetve akik anyáskodó magatartást várnak el tőle.
A férjhez menés gondolata meglehetősen távol áll tőle.
Ha mégis házasságot köt, az két egyenrangú ember szövetsége, amiben az asszony jellemzően megtartja leánykori nevét.
Kapcsolata a férfiakkal inkább testvéri, mint a mitológiában Apollónnal.
Az Artemisz hölgy nem érez erős késztetést, hogy szüljön, egyáltalán nem érzi magát “fogyatékosnak”, ha nincs saját gyermeke.
Anyai érzései inkább egy ifjú és megértő nagynéniéhez hasonlatosak.
Ha saját gyermekei vannak, általában nagyon jó anya, akárcsak legfőbb jelképe a nősténymedve. Gyermekei önállósodási törekvéseit szívvel-lélekkel támogatja.
Megtanítja csemetéit, hogy megvédjék önmagukat, de maga is körömszakadtáig védelmezi őket.
Általában alig várja, hogy utódai felcseperedjenek, önállósodjanak, amikor már nem babusgatni kell őket.
A földi Artemiszt a kérlelhetetlen ítélkezés jellemezheti.
Jól teszi, ha kimunkálja magában, a megértés, a méltányosság, a megbocsátás, az empátia képességét.
Továbbá az érzékenységét, a kapcsolatteremtő képességét kell fejlesztenie.
Meg kell tanulnia szeretni és elfogadni mások szeretetét.
Az Artemisz nő “egyoldalúságát” a szerelemmel való találkozás megváltoztathatja.
Befelé fordulva, figyelmét saját igényeire irányítva, nem csupán a külső célra tart, hanem belső világát is felfedezi.
Ha megismeri az igazit, ráébred, hogy az intimitásra éppen olyan nagy szüksége van, mint az önállóságra!
Athéné – A bölcsesség, a mesterségek és a stratégia istennője, apja lánya »
« Bennünk élő istennők