Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Akárcsak Artemisz, Athéné is szűz istennő, az örök tisztaságot és a hajadon létet képviseli a mitológiában.
Meglehetősen sokoldalú: a tudomány, a női munka és a mesterségek istennője, városvédő, a hősök támogatója, védnöke továbbá a hajózásnak, a jognak és az igazságnak.
Mindig teljes harci díszben ábrázolják, általában egyik kezében lándzsa van, a másik kezében pedig az asszonyi szorgalmat és a mesterségeket jelképező tálka, vagy orsó.
Gyakran jelenítik meg a tulajdonságait jelképező bagollyal, ami a bölcsességére és a mindig nyitott, éles látású szemére utal.
A mitológia szerint Athéné, felnőtt nőként, teljes fegyverzetben pattant elő Zeusz fejéből. Ezek után úgy tekintett magára, mint akinek csak apja van, anyját Métiszt nem ismerte el. Ezért jellemző erre az őstípusra az apajog elsődlegességének tisztelete.
Athéné, mint a bölcsesség istennője, győztes haditerveiről és gyakorlatias megoldásairól volt híres. Olyan viselkedési minta megtestesítője, amely arra készteti a nőt, hogy ne a szívére, hanem az eszére hallgasson. Ezért egy érzelmi vihar kellős közepén hasznos lehet, hogy ha a bennünk lakozó Athénéhez fohászkodunk, bölcsességért, tisztánlátásért, és hogy helyt tudjunk állni önmagunkért.
A stratégia istennőjét az érinthetetlenség, a sebezhetetlenség éppúgy jellemzi, mint Artemiszt. Athéné azonban keresi a férfiak társaságát.
Erősen vonzódik azokhoz, akik az „atya”, vagy a „főnök”, esetleg a „hős” tekintélyes, hatalommal rendelkező őstípusának felelnek meg.
Az „apja lánya” vonás teszi, hogy a patriarchális jogok, és a férfivilág értékeinek szószólójává válik, akár saját nemével szemben is.
Általában nincs barátnőjük, a fiútársaság jobban megfelel nekik, mint a lányoké.
A nők megosztják egymással a félelmeiket, titkaikat, szorongásaikat, Athéné ilyeneket nem táplál. Nem szimpatizál továbbá a sikertelenekkel, az elnyomottakkal és a rebellisekkel sem.
Az Athéné nők lelke is fel van vértezve. Az intellektuális elhárítás mind saját fájdalmuknak, mind mások szenvedésének átélésétől megvédi őket.
Szemben Artemisszel – akinek nincs páncélja, védtelen, aki mindent magára vesz és megsértődik – Athéné hűvösen fölméri, hogy mi is történt vele valójában.
Az istennő földi megtestesítői öntudatos, megbízható, gyakorlatias, nyugodt, értelmes, de befelé forduló nők, akiknek nincsenek lelki gubancaik.
Általában céljuk, hogy „valakik” legyenek. Ennek érdekében keményen dolgoznak, és bevetik logikájukat, stratégiai képességeiket. A legjobb tanárnők, titkárnők, iparművészek, tudósok lehetnek.
Az Athéné tulajdonságokkal rendelkező nő férfitársait is gondosan kiszemeli.
Nem szenvedheti az álmodozókat, a művészlelkeket, a meg nem értett zseniket, a férfinak álcázott örök kamaszokat.
A „jólelkű”, az „érzékeny” jelzők számára a vesztes szinonimái.
Jó érzéke van a győztes kiválasztásához. Az „áldozatot” finom stratégiai eszközökkel becserkészi és elhiteti vele, hogy a férfi választotta őt.
Az Athéné nő számára a hatalom a legjobb nemi ajzószer. Lehet, hogy még akkor sem érzéki, vagy szexis, ha kimondottan szép.
A házasságot kölcsönös előnyökkel járó társkapcsolatnak éli meg. Jól megértik egymást, mikor konkrétumokról, tényekről, eseményekről van szó, de érzelmekről, elvont dolgokról képtelenség eszmét cserélni vele. Előfordulhat, hogy a szenvedély hiánya a férfit más, érzelmileg, vagy erotikusan fűtöttebb nőhöz vonzza.
Athéné viszont be van oltva féltékenység ellen. Amíg a házasságot nem veszélyezteti, őt nem zavarja a szerető jelenléte.
Anyaként akkor boldog, ha extrovertált, éles eszű, kíváncsi és minden versenyben helytálló fiúgyermeke van, aki lehet az ő kis hőse. Azt várja a gyermekeitől, hogy tegyék a dolgukat, fejlődjenek a „lelki csipkéik” nélkül „jó katonákká”, akik megállják a helyüket az életben, akárcsak ő maga.
Ha a nő Athéné módjára él, és hiányzik életéből az intim közelség, magányosnak érezheti magát. Mikor rádöbben, hogy a munka, a cél felé való vak törekvés által, lassan önmagát emészti fel, az asszonyi mesterségek istennője nyújthat neki segítséget.
A varrás, a kötés, a horgolás, vagy bármilyen kézműves tevékenység hozhatja el számára a nyugalmat – amíg „a keze jár a feje pihen”.
A mítosz szerint az istennő felnőtt nőként pattant ki Zeusz fejéből.
Ezért a további fejlődés útja az lehet számára, hogy megtalálja magában az elveszett gyermeket. Hogy a felfedezés izgalmával, nyitott lélekkel közelítsen az élet dolgaihoz.
Sírjon, nevessen, játsszon és ne az „okos felnőtt” attitűdjével vizsgálja a jelenségeket.
Továbbá az Athéné-nők metaforikusan többféle értelemben is „anyátlanok”.
Fel kell hát fedezniük a saját szülőanyjukat is, és a bennük szunnyadó gondoskodó, tápláló anyát is. Ha megismerik a matriarchális értékeket, új nézőpontból tekinthetnek a többi nőre, édesanyjukra és a saját magukra is!
Hesztia – A háztűzhely és a templom istennője, “hajadon nagynénénk” »
« Artemisz – A vadászat és a Hold istennője, versenytárs és nővér