Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján
Ahogy a görög mitológiákban az istennők között viszályok, konfliktusok, szövetségek keletkeztek, úgy a női lélekben is megjelenhetnek mindezek.
Sokszor felmerülhet életünk során a kérdés: melyik archetípusra figyeljünk, melyiket mellőzzük?
Annak idején Parisnak három istennő közül kellett választania, ő döntötte el melyiknek ítéli oda az aranyalmát.
Minden mai nő szembesül ezzel a dilemmával, hogy élete során melyik őstípus működése domináljon.
Válassza az öntudatos, célorientált, okos Athénét, aki a szűz, sebezhetetlen istennők egyike, Artemisz és Hesztia mellet?
Döntsön Héra javára, aki a házasság szentségét tartja elsődlegesnek a kapcsolatorientált csoport jeles tagjaként, Demeterrel és Perszephonéval az oldalán?
Vagy válassza az alkimista kategória egyetlen képviselőjét, Aphroditét, aki a szépséget, a szerelmet és a szenvedélyt részesíti előnybe, és a kreativitást számára a legfőbb érték?
Paris ez utóbbi hölgynek adta az aranyalmát, aki teljes szépségét feltárta előtte, és édes mosollyal ezt súgta neki:
„Én a legszebb földi asszony szerelmével foglak megjutalmazni.”
A legszebb halandó férfi ezen ígéret hallatán, könnyedén lemondott a királyságról, amit Héra helyezett kilátásba, valamint a művészetek, a hősiesség birtoklásáról, amit pedig Athéné.
A döntése következtében azonban később kirobbant a trójai háború.
Mit tehet azonban egy mai nő, hogy ne alakuljon ki választása során háború sem a lelkében, sem a környezetében?
A legfontosabb, hogy ő maga döntsön, ne adja át másnak az aranyalma odaítélésének jogát!
Mert ha az ember úgy érzi, hogy külső körülmények kényszerítő hatása alatt áll, akkor tehetetlennek, dühösnek érzi magát, ami elszívja az életerejét.
Ha azonban saját maga hozza meg döntéseit, akkor magabiztos, erőt sugárzó lesz, és elfogadó mindennel szemben, amivel a választása következtében találkozik.
A tudatos döntésképességhez két dolog szükségeltetik.
A könnyebbik feltétel, hogy ismerjük meg a női őstípusok jellemzőit, működését.
Ez megtörténhet a fent említett könyv segítségével, vagy a blog bejegyzéseim által.
A másik, kicsit összetettebb feltétel az önismeret kifejlesztése.
Segítségével, befelé figyelve, rá tudunk hangolódni vágyainkra, motivációinkra, értékeinkre.
Ilyenkor felismerhetjük, hogy éppen melyik istennő működik hevesen bennünk, szükséges-e lecsendesítenünk.
Vagy melyik próbál rejtőzködve, kerülőutakon előbújni, váratlan hangulatingadozások, vagy akár testi tünetek képében.
Ráérezhetünk arra is, melyik archetípust kellene az adott helyzetben előcsalogatnunk.
Akár segítségül is hívhatjuk a istennőket, kérdéseket intézhetünk hozzájuk, ők mit tennének az adott helyzetben?
Minden őstípus jelen van bennünk, mivel veleszületett viselkedésmintákról van szó, de mi döntjük el, hogy aktuálisan melyiknek adunk teret és melyiknek kevésbé.
Ha egy nő rá tud hangolódni önmaga különböző oldalaira, és meg tudja érezni a különböző értékeit, akkor választásai tudatosak lesznek, döntési folyamatai nem egy belső harcot robbantanak ki, hanem feloldják a konfliktust.
Így lépésről lépésre válik tudatos választóvá, aki maga ítéli oda az aranyalmát!
Utóirat:
A személyes véleményem, hogy Paris nem véletlenül választotta – azáltal, hogy Aphroditénak adta az aranyalmát – a legszebb halandó nő, Heléna szerelmét.
Nyilván tudta, hogy egy földi nő által mindazt egyben megkaphatja, amit az istennőktől csak részleteiben :-)
Önzőség kontra Önfeladás »
« Psyche mítosza