Önzőség kontra Önfeladás

Vagy nem is annyira kontra?!

Az emberi Énünkön elmélkedve – Rudolf Steinert olvasva – az egón gondolkodtam.Ego
Az antropozófia szerint van énünknek egy megnyilvánulása, ami pusztán a fizikai létünkkel azonosítja önmagát.
Ilyenkor a fizikai szükségleteink, vágyaink, biztonságunk, kényelmünk a fő szempont.

Nézzük ennek mentén mi a helyzet a címben megjelölt két viselkedési formánál:

ÖNZŐSÉG
– a társadalomban, a legtöbb családban, kapcsolatban ez szinte szitokszónak számít

ÖNFELADÁS
– morálisan elfogadott, jutalmazott viselkedés

ÖNZŐSÉG
– kiélem az egós törekvéseimet, kiharcolom, amit akarok, a legkülönbözőbb módszerekkel elérem, hogy elsősorban nekem legyen jó

ÖNFELADÁS
– elnyomom a saját szükségleteimet, feláldozom magamat másokért, hogy elsősorban nekik legyen jó

Mindkét szó gyökere, az ÖN szó – az ÉN.
Az Önző kiéli, az Önfeladó elnyomja az egóját, de a fókuszban mindkettőnél az EGÓ áll!
Ugyanannak a belső késztetésnek két különböző megjelenési formájáról van szó.

Nézzük tovább…

ÖNZŐ
– viselkedése mindenki számára nyíltan megmutatkozik

ÖNFELADÓ
– viselkedése rejtett formákat ölt

ÖNZŐ
– nyilvánvalóan rombolja a környezetét
– tulajdonképpen rombolja önmagát, mert csak az egós szükségletei kielégítésén fáradozik – a mohóság áldozata lesz

ÖNFELADÓ
– nyilvánvalóan rombolja önmagát, az elfojtott szükségletei áldozata lesz
– tulajdonképpen rombolja a környezetét, mert érzelmileg manipulálja őket

Egyik sem tűnik a legjobb megoldásnak!

Mindkét megnyilvánulás gyökere az Én gyengesége.
Nem az egó nem működik aktívan, az nagyon is!
Mindkettőnél!
Hanem az úgynevezett magasabb Énnel laza a kapcsolat.
Ha nincs bennünk egy stabil, megbízható belső mag, ÖNMAGUNK, akkor vagyunk hajlamosak a fenti viselkedésekre.
Akkor akarjuk a stabilitást, a biztonságot kint keresni.
Vagy Önzőség – „ide nekem, most mindent”
vagy Önfeladás – „én nem számítok, csak te, de majd általad hátha én is valaki leszek” formájában keressük Önmagunkat.

Azt tud tehát ÖNZETLEN lenni, aki félre tudja tenni – nem feladni /!/ – átmenetileg az Énjét.
Hiszen tudja – mert ismeri /!/ – hogy bízhat benne, bármikor visszatérhet hozzá!
Ő ott fogja várni stabilan, magabiztosan, szeretettel, ahol hagyta.

Ismét visszajutottam a weboldalam mottójához:

Ember, ismerd meg magad!

»
«

Szólj hozzá!