Jelenleg antropozófus gyógyászatot tanulok, aminek keretein belül minden hétvégén egy pácienssel is találkozunk.
Volt már előttünk gyerek, férfi, nő, idősebb, fiatalabb.
Odafigyelünk, meghallgatjuk őket, igyekszünk gyengéden kérdezni, hogy teljesebb legyen a kép…
Az ma már a legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy a magzat fizikai egészsége nagyban függ az anyuka jóllététől.
Az azonban már kevésbé ismert, hogy nagyon fontos odafigyelnünk az egészségünkre lelki szinten is…
Vagy nem is annyira kontra?! Az emberi Énünkön elmélkedve – Rudolf Steinert olvasva – az egón gondolkodtam…
Ahogy a görög mitológiákban az istennők között viszályok, konfliktusok, szövetségek keletkeztek, úgy a női lélekben is megjelenhetnek mindezek.
Sokszor felmerülhet életünk során a kérdés: melyik archetípusra figyeljünk, melyiket mellőzzük?
Ez a történet nagyszerűen szimbolizálja a nő lelki fejlődésének útjait.
Psyche gyönyörű, halandó királylány volt.
Aphrodité féltékenységből elküldte hozzá fiát – Ámort – hogy keltsen benne szerelmet egy szörnyeteg iránt.
Az isten azonban maga is beleszeretett a lányba, egy csodálatos palotába vitte, minden éjszakát vele töltött.
Ámor megtiltotta neki, hogy kiléte után tudakozódjon, az áldott állapotban lévő Psziché azonban megszegte ezt a tilalmat, ezért a férfi elhagyta őt.
Ezek után a királylány rájött, hogy ha újra találkozni akar hitvesével, ki kell engesztelnie Aphroditét.
Meg is jelent az istennő előtt, aki négy megoldhatatlannak tűnő feladat elé állította őt…