Kemény Ildikó Andrea kineziológus, Budapest

A méltóságteljes, fejedelmien szépséges Héra a házasság istennője volt. Szimbólumai a tehén, a Tejút, a liliom virága és a páva farktollán lévő szivárványos szem, ami a mindent látó Héra éberségére utal.
Az ő tejéből lett a Tejút, s a mi a földre cseppent, abból lett a liliom virága.
Hitvestársa Zeusz, az olümposzi istenek feje, ég és föld ura volt.
Reszkető kismadár képében férkőzött közel a még leány Hérához, aki megszánta és keblére ölelte, hogy felmelegítse. Ekkor Zeusz ismét férfivá változott és megpróbálta leteperni az istennőt. Ez azonban nem sikerült neki, mert Héra ellenállt mindaddig, míg Zeusz meg nem ígérte neki, hogy elveszi feleségül, és maga mellé ülteti a trónra.

Jó pár hét eltelt, mióta utoljára jelentkeztem itt a blogon.
A szűz istennőkről írtam… mindhárommal többé-kevésbé azonosulni tudtam.
Lehet, hogy nem véletlen, hogy ennyi időbe tellett, hogy tovább tudjak lépni az istennők következő csoportjára. Azokra a hölgyekre, akiknek valamilyen kapcsolat a legfontosabb az életükben, sokszor maguknál is fontosabb.

Következzenek tehát a sebezhető istennők:
– Héra a házasság istennője
– Démétér a termékenység, és a gabonaföldek istennője
– Perszephoné – Zeusz és Démétér lánya – akit Leányzónak is neveznek a görögök, s aki utóbb az Alvilág királynéja lett.

Hesztiát – vagy ahogyan a rómaiak nevezték, Vestát – a legritkábban ábrázolták ember alakban, sokkal inkább tűz formájában volt jelen az otthonokban, templomokban, városközpontokban.
Amellett, hogy a megszentelő tüzet adja – a hőt, a meleget, a fényt – spirituális jelenlétet is képvisel Hesztia Rheia és Kronosz elsőszülött leánya, az olümposziak között a legidősebb nővér, a második generáció nagynénje.
Az izgalmasabb történetekben nem vett részt – háborúkban, szerelmekben – ezért a mitológiában kevesebb szó esik róla, de a halandók őt tisztelték a legjobban.

Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők című műve alapján

Akárcsak Artemisz, Athéné is szűz istennő, az örök tisztaságot és a hajadon létet képviseli a mitológiában.
Meglehetősen sokoldalú: a tudomány, a női munka és a mesterségek istennője, városvédő, a hősök támogatója, védnöke továbbá a hajózásnak, a jognak és az igazságnak.
Mindig teljes harci díszben ábrázolják, általában egyik kezében lándzsa van, a másik kezében pedig az asszonyi szorgalmat és a mesterségeket jelképező tálka, vagy orsó.

Artemisz Zeusz és Létó szépséges, sudár leánya.
Mint holdistennőt, aki “fényhozó”, gyakran ábrázolják fáklyával.
Mivel ő volt a vadak védelmezője is, tulajdonságait olykor egy-egy állat jellemzőivel írják le, például tünékeny, mint az őz.
Legfőbb jelképe azonban a nősténymedve, mely az istennő gyermekeket védelmező szerepét emeli ki.
Artemisz, alig hogy megszületett a bába szerepét töltötte be anyja mellett.
Fivérét, Apollónt, a napistent segítette világra, így lett a vajúdó asszonyok pártfogója is…