Pál Ferenc műve után, a következő nagyszerű könyv akadt a kezembe:
Jean Shinoda Bolen – Bennünk élő istennők
Egy kedves ismerősöm polcáról vettem le, és rögtön elkezdtem olvasni.
Az első pár oldal után tudtam, hogy ez lesz a következő olvasmány, amit megosztok veletek.
Mert alapmű, minden nőnek a kezébe adnám!
És persze a férfiaknak is nagyon hasznos, ha szeretnék megismerni a körülöttük, velük élő nőket.
Ez a mű is rengeteget hozzáadott az önismeretemhez …
→ Bennünk élő istennők
Idézetek Pál Ferenc könyvéből
Végül a tanulságok, és hogy mit tehettünk, ha felismertük kapcsolatfüggőségünket:
“Az az ember tud meghitt kapcsolatban élni, aki képes nagyon közel és nagyon távol is lenni, és képes elviselni, hogy a másik néha nagyon közel, néha nagyon távol van.
Közel engedni, távol hagyni – ha valaki ezt készségszinten tudja művelni, akkor képes az intimitásra. Ha valaki csak közel tud lenni, az függőségben van.
Ha valaki csak arra képes, hogy távol legyen, az menekül az intimitás elől.”
“Amíg nem vagyunk elég szabadok, alig van esélyünk arra, hogy tartós, bensőséges kapcsolatba kerüljünk egy másik emberrel.”
→ A függőségtől az intimitásig X.
Idézetek Pál Ferenc könyvéből
Pál Feri atya megosztja velünk a kötődési típusok jellemzőit is, nagyon tanulságos elolvasni!
“A biztosan kötődő jellemzői: “Én oké vagyok, és te is oké vagy.”
Rokonszenvesnek tartja magát, örül, hogy él. Másokat általában jószívűnek tart. Meggyőződése, hogy a szerelem fenn tud maradni, de legalábbis a szeretet hosszú távon is lehetséges két ember között, érdemes megházasodni.
Képes érzelmi támaszt kérni és adni.
Ért ahhoz, amit csinál. Tud együttműködni. Tudomásul veszi a jó és a rossz örökös változásait, s ezzel együtt el tudja fogadni a másikat meg a helyzetet is. …
Idézetek Pál Ferenc könyvéből
Egyszer csak Pál Feri atya így szól hozzánk:
“Most arra kérlek benneteket, hogy kövessük végig együtt egy meghitt kapcsolat fejlődését!
Első szakasz: Elemi szükséglet a másik jelenlétének tapasztalata, nagy vágy a testi kapcsolatra, erős, ösztönös szükséglet a kötődés kialakítására és megszilárdítására.
Második szakasz: Egységélmény a másikkal. Az “én” és a “nem én” határok elmosódnak. Teljes érzelmi átadásra való törekvés. Átéljük a kielégülést. Vágyakozunk az után, aki a kielégüléshez juttatott, és közben szinte mindenhatónak érezzük magunkat…”
→ A függőségtől az intimitásig VIII.
Pál Ferenc atya hosszasan taglalja azt is, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy meghitt kapcsolatban élhessünk.
Ezekből szemezgetek most:
“Az én-te állandóságára.
Vagyis, ha te nem erősítesz meg engem, én akkor is tudom, hogy nincs semmi baj, értékes vagyok, jó hogy megszülettem, jó hogy élek, és érdemes bíznom benned.
Ha nincs ott a “te”, akkor is szilárd az “én”.
Mint ahogy távollétedben a “te” is szilárd.
Ha elutaztál egy hétre, akkor a napok múltával a féltékenységem nem növekszik…”